Magyarországon az autósport a kezdetektõl fogva népszerû volt, és Szisz Ferenc személyében világklasszist is adtunk a nemzetközi versenyeknek. Sajnos a korabeli Magyarországon nem álltak rendelkezésre megfelelõ versenypályák, és bár tervek akadtak bõségesen, egyik sem valósult meg. 1936-ban végre megrendezték az elsõ Magyar Nagydíjat a Népligetben, Budapest belterületén. A futam kitûnõ eredményeket hozott, a nézõk nagy számban tolongtak, hogy láthassák az Auto Union, a Mercedes és az Alfa Romeo gépcsodáit, és ahogy Tazio Nuvolari megnyerte a versenyt Bernd Rosemeyer elõtt, meglepetésre gyõzelmet szerezve az Alfának az Auto Union elõtt. Sok egyéb tragédia mellett a versenyzés szempontjából talán egyetlen ma Nagydíjat rendezõ ország sem szenvedett olyan károkat a világháború alatt, mint Magyarország. Az ország romokban hevert, és az új vezetésnek kisebb gondja is nagyobb volt annál, mint hogy olyan hóbortokra áldozzon, mint a motorsportok - nem beszélve a politikai vonatkozásokról. Csak az 50-60-as évek tájékán kezdett újra körvonalazódni a versenyek rendezése, az elsõ komolyabb nemzetközi eseményre 1964-ben került sor, amikor az Európai Túrakocsi Bajnokság látogatott el a Népligetben újra megnyitott pályára. A Forma 1, mint lehetõség elõször 1983-ban merült fel Magyarország számára. Bernie Ecclestone - nem kis fantáziáról és merészségrõl téve tanúbizonyságot - szerette volna a Vasfüggöny mögé is eljuttatni a Cirkuszt. Ehhez szerény módon Moszkvát, a szocialista rendszer központját szemelte ki. 3 évig próbálkozott, de nem igazán sikerült rábírnia a Szovjetunió vezetõit, hogy a Forma 1-et a területükre engedjék. 1983-ban Rohonyi Tamás azt tanácsolta Ecclestone úrnak, hogy próbálkozzon inkább Magyarországgal és Budapesttel. A tárgyalások hamarosan megkezdõdtek, és miután megvizsgálták a régi útszakaszokat a Népligetben, megállapították, hogy célszerûbb lesz egy új pályát létrehozni. Így született meg a Mogyoród közelében fekvõ Hungaroring, Papp István alkotása. A pálya ideális helyen, dombok között fekszik, egy természetes arénában, és elkészültekor minden korabeli követelménynek maximálisan megfelelt. Az elsõ Forma 1 futamra Magyarországon (és az egész keleti blokkban) 1986-ban került sor. A verseny hihetetlen nézõszámot produkált, a környezõ országokból hatalmas tömegekben érkeztek a soha nem látott érdekességre a látogatók, és 200.000-es tömeget jegyeztek fel az elsõ futam során. A verseny azóta is nagyon kedvelt a környezõ országok rajongói között, elsõsorban osztrák és német turisták érkeznek nagy számban, de látni lehet vendégeket egész Kelet-Európából. Bár igazi kuriózumnak csak a keleti blokk felbomlásáig számított a verseny, a szerzõdést 1990 után is megtartotta a Hungaroring, sõt újabb és újabb hosszabbításokra került sor. Ehhez azonban a pálya létesítményeit és a vonalvezetését is fel kellett újítani, mivel a kor eljárt az 1986-ban épült létesítmények felett. A 2003-as futamra átalakították a célegyenes elõtti szakaszt, ezzel próbálva orvosolni a Hungaroring egyik legnagyobb hibáját, nevezetesen hogy kevés lehetõséget ad az elõzésre. A pálya hihetetlenül technikás, tökéletes beállításokat igényel a mérnököktõl, és folyamatos koncentrációt a pilótáktól. Viszonylag lassú, sok a közepes és kis sebességû kanyar, ezért Monaco után itt használják a legnagyobb szárnybeállításokat. Sokak szerint a pálya annak ellenére, hogy viszonylag lassú, nagy bátorságot kíván, például az 5. kanyar, ahol 200 km/h feletti sebességgel érkeznek a pilóták a dombra, anélkül hogy látnák hol is húzódik pontosan a pálya széle. A 9-10-11-12-es kanyarkombináció pedig teljes odafigyelést igényel, mert ahogy Michael Schumacher egyszer kiválóan rámutatott, aki az elsõt rosszul veszi, az már az egész sorozatból nem jön ki jól. A sok kanyar között ráadásul nagyon kevés a lehetõség a pihenésre, erre leginkább csak a célegyenes ad alkalmat. Elõzni nem csak a lassú vonalvezetés és kevés kifékezési pont miatt nehéz, hanem a pálya keskeny aszfaltja miatt is. A pálya érdekessége még, hogy szinte kizárólag világbajnokok tudtak itt gyõzni, vagy olyanok, akik késõbb azzá lettek. A kivételt Thierry Boutsen (1990) képezi, aki soha nem hódította el a címet, viszont ez a babona igencsak jó elõjelekkel kecsegteti Rubens Barrichello-t és Kimi Raikkönen-t.

Nyertesek:

Nelson Piquet (2), Ayrton Senna (3), Nigel Mansell, Thierry Boutsen, Damon Hill (2), Michael Schumacher (4), Jacques Villeneuve (2), Mika Häkkinen (2), Rubens Barrichello, Fernando Alonso, Kimi Raikkönen, Jenson Button