Sir Jackie Stewart, a háromszoros világbajnok így nyilatkozott a régi Nürburgringrõl: "Semmi nem volt ahhoz az érzéshez fogható, mint amit egy gyõzelem adott a Nürburgringen. És mégis mindig féltem. Valahányszor a Német Nagydíjra indultam, mindig megálltam az utcánk végén, és hosszasan visszanéztem. Soha nem tudtam, visszatérek-e, hogy újra lássam." A régi Nürburgring, a 23 kilométer hosszú Nordschleife vélhetõleg a legnagyobb adrenalinbomba volt, amit versenyzõ valaha megélhetett. A Németország belga határához közel esõ területein fekvõ pálya az Eifel fennsík dombokkal és völgyekkel szabdalt területén futott, semmihez sem hasonlítható élménnyel ajándékozva meg azokat a pilótákat, akik neki mertek vágni veszélyeinek - és utána el is tudták mesélni élményeiket. Sok nagy baleset és tragédia helyszíne volt ez a ring, de a régi pilóták szívében örökké él, még ha ma már az új Nürburgring csak szerény emlékeztetõje is annak, ami régen volt. A pálya Nürburg falucska közelében épült, egy középkori vár romjai elõtt, amikor a helyi járási vezetõ ara gondolt, a környék ideális terület lenne egy versenypálya kialakításához. Az ötlet elnyerte Köln polgármestere, Konrad Adenauer, a késõbbi kancellár tetszését, aki minden akkori tekintélyét latba vetette, hogy a versenypálya megépülhessen. 1927-re elkészült, és az elsõ versenyt Rudi Caracciola nyerte (olasz hangzású neve ellenére kora egyik legkiválóbb német pilótája), méltó módon avatva fel a Nürburgringet. Már a háború elõtt nagy hírnévre tett szert a létesítmény, így amikor 1951-ben már Német Nagydíj is szerepelt a Forma 1 naptárában, természetesen a Nürburgring adott otthont a versenynek. 1955-ben a le mans-i katasztrófa miatt a versenyt törölték, 1959-ben Berlinben, 1970-ben pedig Hockenheim-ben rendezték a Német Nagydíjat, de fennmaradó évadokban egészen 1976-ig ez a pálya volt a német versenyek otthona. A több mint 20 kilométeres hossz és az erdõs terep azonban lehetetlenné tette a biztonságos versenyzést, és ahogy a televízió szerepe egyre nõtt a Cirkusz életében, az is tényezõvé vált, hogy a 172 kanyarból álló pályán folyó küzdelmet képtelenség volt izgalmasan közvetíteni a nézõknek. Végül a biztonság kérdése volt, ami megpecsételte a Nordschleife sorsát. Nem lehetett annyi pályabírót biztosítani, hogy minden helyszínre idõben tudjanak odaérni, és Niki Lauda 1976-os balesete az utolsó csepp volt a pohárban. A Német Nagydíj új helyszíne Hockenheim lett, a régi Nürburgring pedig a múltba veszett. A pályán még hat évig rendeztek versenyeket, fõleg hosszú távú viadalokat, de a 80-as évek elején az igazgatóság elhatározta, hogy a meglévõ épületek és a pálya töredékeinek felhasználásával új vonalvezetésen alakítja ki az új Nürburgringet, és ismét a nemzetközi versenyzés egyik központjává teszik. 1982-re el is készültek vele, és az új aszfaltcsík felavatására különleges versenyt szerveztek. A rajtra 20 egyforma Mercedes sportautó állt fel, és a pilótafülkékben ott ült Jack Brabham-tõl Niki Laudáig minden elérhetõ nagyobb név az elmúlt 20 évbõl. A versenyt Senna nyerte, Lauda és Reutemann elõtt. 1984-ben visszatért a Cirkusz az Ardennek lábaihoz, és ebben az évben az Európai Nagydíjat, 1985-ben pedig még egyszer utoljára a Német Nagydíjat rendezte a pálya. Hamarosan azonban mindenféle jogi vitáknak lett az áldozata, amit nem kis részben táplált a pálya népszerûtlensége is, holott az új aszfaltcsík nem volt rossz - csak épp nem lehetett a régi Nürburgringhez hasonlítani. A német pilóták, elsõsorban Michael Schumacher sikerei a '90-es évek közepén újra elõtérbe helyezte a pályát, ami Schumacher szülõhelyétõl mindössze 70 kilométernyire fekszik, és 1995-ben és 1996-ban újra itt rendezték meg az Európai Nagydíjat. 1997-98-ban Luxemburgi Nagydíj volt a futam neve, elkerülendõ különbözõ politikai vitákat, majd 1999-ben újra Európai Nagydíj néven futott a verseny, és ezen a néven került megrendezésre a mai napig. 2002-ben egy körülbelül 500 méteres kiegészítést kapott, ami a célegyenes utáni részt szabta át, de a változtatás nem hozott különösebb színt vagy újítást a pálya vonalvezetésébe, és nem is lett túl népszerû a pilóták körében. Az új Nürburgring technikás pálya, amin ettõl függetlenül néha kissé unalmas versenyek alakulnak ki. Az autókat a "mindenbõl egy kicsit" elve alapján kell beállítani, mert jó végsebességet követelõ hosszabb egyenesek, nagy leszorítóerõt igénylõ gyors kanyarok tûzdelik a pályát, és néhány lassú visszafordító a jó mechanikus tapadást is fontossá teszi. Az idõjárás is könnyen beleszólhat a futamok sorsába, épp úgy, mint a közeli Spa-ban. Magát az Európai Nagydíjat 1983-ban rendezték meg elõször, akkor Brands Hatch-ben, majd folyamatosan váltogatva a pályákat: Brands Hatch (1983, 1985) Nürburgring (1984, 1995-96, 1999-2005), Donington Park (1993), és Jerez (1994, 1997). Donington Park történelme során egyetlen hivatalos Forma 1 futamot rendezett, az 1993-as Európai Nagydíjat. A hányatott sorsú pálya nagy múltra tekint vissza, és ha nem is a Forma 1, de más nemzetközi sorozatok a mai napig rendeznek itt versenyeket. Az Elsõ Világháború idején még hadifogolytáborként használták a birtokot, és csak 1933-ban merült fel az ötlet, hogy versenypályát építsenek rajta. Az éra nem kedvezett Angliában a versenyzésnek, a közvélemény ferde szemmel nézte a száguldó gépeket, a versenypályákat pedig a német gyárak csodamasinái uralták. 1937-ben, a romló politikai viszonyok ellenére is sikerült az Auto Union és a Mercedes csapatait átcsalogatni a szigetországba, és a 60.000 nézõ nem minden napi versenynek lehetett szemtanúja Donington-ban. A háború alatt raktárközpont és reptér létesült a pálya területén, és egészen 1970-ig nem szolgálta eredeti célját. Ekkor Tom Wheatcroft, egy helyi fanatikus, aki még látta az 1937-es versenyt, megvásárolta a pályát, felújította, és azon kezdett dolgozni, hogy újra a királykategória autói száguldozzanak a neves aszfaltcsíkon. Több mint 20 évet kellett erre várnia. Donington kedvelt pályája lett a kisebb szériáknak, de a Forma 1 elõször és utoljára 1993-ban látogatott el a pályára.

Nyertesek (Európa Nagydíj:):

Alain Prost, Michele Arboreto, Michael Schumacher (5), Jacques Villeneuve (2), Mika Häkkinen, Johnny Herbert, Rubens Barrichello, Ralf Schumacher, Fernando Alonso

Nyertesek (Német Nagydíj):

René Arnoux, Alain Prost (2), Michele Arboreto, Nelson Piquet (2), Ayrton Senna (3), Nigel Mansell (2), Gerhard Berger (2), Michael Schumacher (4), Damon Hill, Mika Häkkinen, Eddie Irvine, Rubens Barrichello, Ralf Schumacher, Juan Pablo Montoya, Fernando Alonso